Csiki Ház A vár alatti Sáros (ma Vásár-Târgului) utca 1. szám alatt áll a Csiki ház, amelyet dr. Orbán János történész kutatásai előtt Bornemissza házként emlegettek. (I.) Csíki Márton (1725-1783) örmény kereskedő 1754-ben telepedhetett le Marosvásárhelyen és II. József magyar király (1780-1790) rendelete értelmében nyerhetett városi polgárjogot, azaz joga volt „…jószágokat venni és magokat a concivilitasra incorporaltatni”. A 19. század első felében a város egyik legvagyonosabbnak számító (II.) Csiki Márton (1750-1828) kereskedő megvásárolja a Lázár grófok remeteszegi földbirtokait, ahol vásárok szervezését is tervezi. A Csikiak a városközpont közelében 1803- 1811 között építik fel emeletes házukat, ami a leszármazottak tulajdonában marad a 19. század végéig. A család jövedelemforrását a földbirtok jövedelme mellett a beszállító kereskedelem képezte. Társzekereik bejárták Nyugat Európa piacait, „árubeszállítóként” áruval ellátva a város kereskedőrétegét: „... portékákkal pedig mind olyanokkal kereskedem, melyeket itten készíteni nem tudnak, vagy nem találtatnak, hanem mindazokat Bétsbol ... felettébb sok költséggel, hajó és szekérbérrel, életem és tehettségem kotzkára való kitételivel szállítok ide”- írja (II.) Csiki Márton. A római katolikus plébánia Domus Historiajában feljegyezték, hogy megbízást kap gr. Teleki Sámuel kancellártól (1739-1822) könyvgyűjteményének Bécsbol Sáromberkére történő szállítására. A katolikus plébánia megbízásából a templom bővítése és felújítása idején megrendeli és leszállítja a színes üvegablakokat a grottaui (ma Hrádek nad Nisou, Csehország) neves üvegablak készítő műhelyből. Szolgálatáért (II.) Csiki Márton és mindkét felesége, Kövér Veronika (+1797), illetve Verzár Johanna (+1831) a Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptájában van eltemetve (a kripta kulcsa a kapustól igényelhető). (III.) Csiky Márton viszont már a minorita rend Köteles Sámuel utcai templomának kriptájában nyugszik (ez a kripta idegenek számára még nem látogatható). A leányutódok kiházasításával fokozatosan kihalt az örmény Csiki(y) családnév a városban. A Sáros utcai ingatlanba időlegesen a helyi Pénzügyőrség költözött, majd kivásárolta felesége jussaként egy svájci  származású építész, Pontet Sándor. A II. világháború utáni államosítással autóbusz állomásnak, majd szövetkezeti cipogyárként használta az állam. Legutóbb a 2014-2015-ös években felújított ingatlant irodák és céghelyiségek számára bérelik.