A templom építése szorosan kötődik a 17. század második felében Székelyföldre költöző örményekhez. Csíkszépvízre a 17. század közepe és a 18. század első évtizedei közötti időszakban kerültek. A főoltár mögötti falon lévő felirat szerint, a mai templom helyén egy 1701-ben épült kőtemplom állt, melynek anyagát beépítették a későbbi nagyobb templomba. A ma látható templomot 1762-ben kezdték építeni, a Szentháromság Egyesület és a Krisztus kínszenvedéséről nevezett társulat a Passionis Domini tulajdonából, ugyanakkor a nép körében is szervezetek gyűjtéseket.

1768-ban az épülő templomhoz fatornyot csatoltak, melyben két harangot helyeztek el. A templom végső formáját 1785-ben nyerte el, abban az évben szentelte fel Szentháromság tiszteletére, gróf Batthyány Ignác püspök. A korabeli dokumentumok szerint 1846-ban a templomot megnagyobbították, akkor került sor a hajó déli falához csatlakozó portikusz építésére. Az épület nagyobb javítása 1856-ban történt, kisebb felújításokat 1874-ben, 1887-ben és 1895-ben végeztek. 1925-ben egy nagyméretű restaurálás alkalmával készült el a templom jelenlegi díszítőfestése és a mennyezet olajjal festett képeit is ugyanakkor készítették. A restaurálás alkalmával adományozták a templom számára a festett üvegablakokat, melyeket a grottaui (Csehország) Richard Schlein készített 1926-ban. 1925-ben a templom kifestésével egy időben a mellékoltárokat kicserélték, a főoltárt pedig átalakították.

A templom első szószékét 1775-ben készítették, melyet 1860-ban egy újabb szószékkel helyettesítettek. A templom mai, neogótikus díszítésű padjai 1895-ben készültek. Orgonája 1911-ből való, a pécsi Angster József és fiai cég munkája.

A templomot 1813-ban kőoszlopokra támaszkodó fakerítéssel vették körül. A megrongálódott kerítés helyébe 1859-ben új kőfalat emeltek a templom és a sírkert köré. A kerítés keleti részéhez csatlakozó Szent Család kápolna 1820-ban épült Száva Antal jóvoltából.A templom építése szorosan kötődik a 17. század második felében Székelyföldre költöző örményekhez. Csíkszépvízre a 17. század közepe és a 18. század első évtizedei közötti időszakban kerültek.

A főoltár mögötti falon lévő felirat szerint, a mai templom helyén egy 1701-ben épült kőtemplom állt, melynek anyagát beépítették a későbbi nagyobb templomba. A ma látható templomot 1762-ben kezdték építeni, a Szentháromság Egyesület és a Krisztus kínszenvedéséről nevezett társulat a Passionis Domini tulajdonából, ugyanakkor a nép körében is szervezetek gyűjtéseket. 1768-ban az épülő templomhoz fatornyot csatoltak, melyben két harangot helyeztek el. A templom végső formáját 1785-ben nyerte el, abban az évben szentelte fel Szentháromság tiszteletére, gróf Batthyány Ignác püspök. A korabeli dokumentumok szerint 1846-ban a templomot megnagyobbították, akkor került sor a hajó déli falához csatlakozó portikusz építésére. Az épület nagyobb javítása 1856-ban történt, kisebb felújításokat 1874-ben, 1887-ben és 1895-ben végeztek.